Kisgyerekként kísérleti fizikus volt, miután Clausius nyugalomba vonult. August

Kisgyerekként
mindig is volt egy álmom, hogy képeslegyek átlátni dolgokon vagy belelássak a
tárgyakba, mert érdekkelt, hogy pl.: egy zárt ajtó mit rejt vagy a karácsonyfa
alatt melyik az én dobozom és mi a tartalma. Egy id? után elkezdtem keresni a
problémámra a megoldást, így találkoztam az x-ray-jel akkor azt hittem, hogy
megtaláltam a megoldást a problémámra. Id?vel rájöttem, hogy röntgen képes
arra, amit szeretnék, de én gyerekként a szememmel szerettem volna látni a
dolgokat nem pedig egy eszközzel csinálni a varázslatot -számomra az varázslat
volt (az x-ray)-.

ide
írni kéne*****************************************************

We Will Write a Custom Essay Specifically
For You For Only $13.90/page!


order now

Wilhelm
Conrad Röntgen ismertségét a x-ray hozta, amiért Nobel-díjat is kapott.
1845-ben született egy porosz városban Lennepben (a mai Németország területén).
Édesapja Friedrich Conrad Röntgen posztógyára volt, édesanyja egy holland volt
Charlotta Contanza Frowein. Az apja áttelepítette a gyárat Appledoomba-ba, és a
család is oda költözött. A fiatal Röntgen ott végezte el az elemi iskoláját,
majd egy ipariiskolában tanult tovább, de 1863 pár hónappal érettségije elött
kizárták az iskolájából tiszteletlenség miatt (elméletileg az egyik tanár
karikatúrán jót nevetett, és ezt ott nem igazán tolerálták).Az iskola
vezet?sége megengedte neki, hogy „magánúton” letegye az érettségit, de latinból
és görögb?l megbukott, így nem volt sikeres az érettségije.

1865-ben
beiratkozott a Zürichben található M?szaki F?iskolára(ez volt az egyetlen német
nyelv? f?iskola, ahová érettségi hiányában is felvették -itt végezett Albert
Einstein is-). A M?szaki f?iskolán irodalmi és m?vészeti el?adásokat is
látogatott, de 1868-ban végül gépészmérnökként diplomázott. Tanulmányai alatt a
kinetikus gázelméletr?l el?adásokat hallgatott Rudolf Clausius-tól, és miatta
egyre inkább a fizika érdekelte. Az egyetem katedráját August Kundt töltötte be
aki egy kísérleti fizikus volt, miután Clausius nyugalomba vonult. August Kundt
bevezette a laboratóriumi gyakorlatokat. Ezeken figyelt fel, hogy milyen
tehetséges Röntgen, és rábeszélte, hogy doktorit tegyen fizikából. 1869-ben így
lett doktor Röntgen-b?l disszertációjának címe „Studien über Gase” volt. August
Kundt laborjában végezte el az értekezéseben szerepl? vizsgálatokat. A cím
megszerzése után tanára asszisztense lett.

1869-ben
a würzburgi egyetemre ment át Kundttal, de jövedelme nem volt megfelel?, így
apja rendszeresen támogatta ?t. 1870-ben publikálta els? tudományos értekezését
az „Annalen der Physik und der Chemie” folyóiratban. Egy zürichi vendégl?s
lányával (Anna Bertha Ludwig) házasodót össze 1872-ben háromévi jegyzés után.

Röntgent
Kundt javaslata ellenére sem nevezték ki tanárnak(mágántanárnak), mivel nem
volt érettségije. Strasbourgba ment Röntgen Kundttal 1872-ben. Strasbourgban
már Röntgen megkapta a magántanár címet. 1873-1874-ben a hohenheimi
mez?gazdasági f?iskolán tanított A professzori címet is megszerezte
matematikából és fizikából.
Az egyetemen nem volt fizikai laboratórium, ezért visszament Kundttal
Strasbourgba, de ezúttal mint fizikai professzorként és elméleti fizika
magántanárként, és folytatták a munkájukat, kísérleteiket Kundttal.

1879-t?l
a Gießeni Egyetem a kísérleti fizika tanszékvezet?je lesz. 1887-ben a felesége
nagybátyja lányát (Josephine Bertha Ludwigot) örökbe fogadják aki ekkor
hatéves.

1889-ben
felkérték a Würzburgi Egyetem fizikai intézmény vezetésére, és ? elfogadta.
Ötévvel kés?bb az intézmény rektorává választották (1894).
1900-ban a bajor kormány felkérésére a Müncheni Egyetemen lett a fizikai
intézet igazgatója, ezzel együtt a fizikai-méréstechnikai gy?jtemény vezet?je
címe is ráruházott.

1901-ben
kapta meg a fizikai Nobel-díjat(a kapott pénzbeli összeget felajánlotta a
Würzbougi Egyetemnek, de ez1923-as inflációban elértéktelenedet).

Az
els? alatt Amerikában tartózkodott, majd a háború vége után visszatért
Münchenbe.
1919-ben meghalt a felesége. 1920-ben részleges nyugdíjba vonult (a fizikai
gy?jtemény vezetését tartotta meg).

1923-ben
halt meg bélrákban, ehhez hozzájárult az is, hogy a háború után anyagi gondjai
voltak. Végrendelete szerint minden levelét illetve irományait elégették.

Tudományos
munkáját Kundttal kezte el. Az egyik ilyen munka az a ozmózis jelenség volt,
amit együtt kutattak, Wüzburgban a leveg?fajh?jét merte különböz? feltételek
mellett. Az utóbbiról írta els? tudományos értekezletét. Strasbourgban Kundttal
azt kutatta, hogy a mágneses tér, hogyan hat a polarizált fényre
kénhidrogéngázban. Két évig tartó kutatás összefoglaló dolgozatuk nagy
feltünést keltett.

Megel?zte
az amerikai fizikust John Kerr-t az elektromos tér hatása a polarizált fényre kénhidrogéngázban,
csak az állítása ellen?rzésével maradt el.

Gießeni
Egyetemen f?leg optikai és elektromágneses jelenségeket vizsgált. 1885-ben
bebizonyította elektrooptikai kísérletekkel dielektromos polarizáció
elektromágneses hatását. 1888-ban kimutatta, áramot gerjeszt a töltés nélküli
dielektrium állandó elektromos mez?ben (a hatást Röntgen-áramnak nevezték
Hendrik Lorentz javaslatára).
-Hívták jénai, utrechti egyetemre, de ezeket nem fogadta el.-

1894-ben
kezdte el a katódsugárzás kutatását, amihez el?sz?r Lénárd-féle kisülési
csöveket használt.

1895.
november 8-ról 9-re virradó este, miközben Lénárd Fülöp és Heinrich Hertz
kísérletét ismételte fel figyelt arra, hogy a használatban lév? kisülési csövek
mellet, a fekete kartonpapírban tartott fényképez?lemezeken el?hívás után
érthetetlenül fekete foltok látszottak. 1895. november 9-én Röntgen
megismételte a kísérletet, de ezúttal a csövet nem átlátszó fekete papírba
csomagolta, így próbálta vizsgálni a fényt, amit a katódsugár idézett el?.
Meglepetésére a sötét laborban a cs? közelében található tárgyak, mint
bárium-platina-cianiddal bevont papírlemez erny?k halványan világitani kezdtek,
fényforrásként viselkedtek. Amikor a cs? és a erny?k közé tárgyakat tett (deszkát
és füzetet) a papírlemezek akkor is világítottak, csak halványabban. Nagy
meglepetésére, amikor a saját kezét tette cs? és a papírközé, mert a papíron a
kezének a csontjainak árnyképe jelent meg. A fényjelenségek megsz?ntek, amikor
a cs?r?l lekapcsolta a feszültséget.

A
lemez már fénylett másfél–két méterr?l, tehát az oka nem lehetett a
katódsugárzás (mert az már elnyel?dik néhány centiméter leveg?ben is). A
következ? napokban és hetekben a laboratóriumban vizsgálta és kutatta az új
sugár tulajdonságait. Kimutatta, hogy a sugárzás egyenes vonalban lép ki a cs?
egy meghatározott részéb?l. Megállapította, hogy az új sugárzást -amit
X-ray-nek nevezett el- a különböz? anyagok eltér? mértékben nyelik el, egyenesen
terjed a fényhez hasonlóan, hatása rögzíthet? fényképfelvételeken. Felesége
kezér?l készített felvételt mintegy 20 perc expozíciós id?vel.

1895.
december 28-án adta át a felfedezésér?l szóló, „Über eine neue Art von
Strahlen” közleményét a helyi Fizikai-Orvosi Társulatnak. Ez 1896 elején jelent
meg, hatalmas felt?nést keltett, világ minden pontjára eljutva. – nagy er?vel
kezdték meg a foszforeszkálás kutatását. 1
A Röntgen által inspirált kutatók egyike – Henri Becquerel – eközben fedezte
fel (véletlenül) a radioaktivitást.

A
párizsi Akadémián Henri Poincaré mutatta be 1896. január 20-án eredményeit.
Röntgen 1896. január 23-án a Fizikai-Orvosi Társulat elött a würzburgi
intézetben számolt be felfedezésér?l. Ezen az el?adáson röntgenképet készített
Rudolf von Kölliker neves anatómus kezér?l. Az el?adás után Kölliker javasolta,
hogy Röntgenr?l nevezzék el az X-sugarat. Az ilyen javaslatot általában
pozitívan fogadták, de most az angol nyelvterületen érdekében a kiejtési
nehézségek miatt megmaradtak az X-sugárzás (X-ray) elnevezésnél.

Több
el?adást tartott a sugarakról, még a császár is meghívta egyszer. Különböz?
kitüntetéseket kapott, pl.: Bajorország kitüntetését, ami nemesi rangra
jogosította volna, de nem élt vele. Nem adta el szabadalmát sem.

Az
X-sugarakat tovább kutatta. 1896 márciusában tette közzé második
megfigyelés-sorozatát (a leveg? és a többi gázok a sugarak hatására
ionizálódnak, elektromos vezet?vé válnak). A röntgencsöveket az ebben a második
dolgozatban szerepl? demonstrációs eszköz alapján konstruálták meg kés?bb.

Az
X-sugarakról 1897 májusában jelent meg harmadik és egyben utolsó értekezése.
Ebben rögzítette, hogy a cs?re kapcsolt feszültségt?l er?sen hat cs?b?l kijöv?
sugarak tulajdonságaira (egyenesen arányos az áthatóképesség az energia bemenet
nagyságával). A sugarakat alapvet?en különböztek a katódsugárzástól, mert nem
térítette el se az elektromos, se a mágneses tér. Megállapította, hogy a
sugarak a leveg?ben szóródnak, és egyúttal ionizálják a gázt.

Kimutatta,
hogy hol jönnek létre a sugarak, ahol a katódsugárzás részecskéi (elektronjai)
az üvegcs? falába ütköznek. Rájött, hogy a röntgensugárzás intenzitása
lényegese növelhet?, ha a katódsugarak útjába nehézfém lemezt, úgynevezett
antikatódot tesz. Folyamatos a fékezési sugárzás spektrális eloszlása.

Az
éter longitudinális rezgésének tekintette az általa felfedezett sugárzást. Ez az
elképzelése sajnos tévesnek bizonyult. A sugárzás keletkezésének módjából Ernst
Wiechert és George Gabriel Stokes már 1896-ban arra következtetett, hogy a
röntgensugarak feltehet?leg nagyon rövid hullámhosszú fénysugarak. Végül
Charles Glover Barkla polarizációs vizsgálatai és Max von Laue interferenciás
kísérletei bizonyították be, hogy a röntgensugarak transzverzális hullámok és
elhajlíthatók.

Utolsó
munkája, amit közösen végzett Abram Iofféval kísérletei alapján írt a
kristályok fizikájáról, 1920-ban, nyugdíjba vonulásának évében jelent meg.

A
röntgen-fotonok elegend? energiát hordoznak az atomok ionizálására és a
molekuláris kötések megzavarására. Ez egyfajta ionizáló sugárzás, így káros az
él? szövetekre. Nagyon magas sugárzási dózis rövid sugárbetegséget okoz, míg az
alacsonyabb dózisok növelhetik a sugárzás által kiváltott rák kockázatát. Az
orvosi képalkotásban ez a megnövekedett rákkockázat általában nagymértékben
meghaladja a vizsgálat el?nyeit. A röntgensugárzás ionizáló képességét
rákkezelésben lehet felhasználni a rosszindulatú sejtek sugárkezeléssel történ?
megölésére. Röntgen-spektroszkópiai anyag jellemzésére is használják.

A
nehéz röntgensugarak viszonylag vastag tárgyaon képesek átjutni, anélkül, hogy
nagyon elnyel?dnének vagy eltérüljenek. Emiatt a röntgensugarakat széles körben
használják a nem átlátszó tárgyak belsejének megjelenítésére. A leggyakrabban
alkalmazott alkalmazások az orvosi radiográfiában és a repül?téri biztonsági
szkennereknél vannak, de hasonló technikák is fontosak az iparban és kutatást. A
behatolási mélység számos nagyságrenddel változik a röntgenspektrumon. Ez
lehet?vé teszi a fotonenergiának a beállítását, hogy elegend? átvitelt
biztosítson az objektumon, és ugyanakkor jó kontrasztot biztosítson a képen.

A
röntgensugarak rövidebb hullámhosszakkal rendelkeznek, mint a látható fény, ami
lehet?vé teszi a szerkezetek sokkal kisebb mérését, mint egy normál mikroszkóp
segítségével. Ezt a tulajdonságot röntgensugaras mikroszkópiában használják
nagy felbontású képek beszerzésére, valamint röntgen-kristályosodásra, hogy
meghatározzák az atomok helyzetét a kristályokban.

A
röntgensugarak három f? módon érintkeznek az anyaggal, a foto-felszívódás, a
Compton-szórás és a Rayleigh-szétszóródás révén. Ezeknek a kölcsönhatásoknak az
ereje a röntgensugarak és az anyag elemi összetételének energiájától függ, de
nem sok a kémiai tulajdonságokra, mivel a röntgen fotonenergia sokkal magasabb,
mint a kémiai kötési energiáké. A lassú röntgensugaras rendszerben és az
alacsonyabb kemény röntgensugaraknál a foto-felszívódás vagy a fotoelektromos
felszívódás a domináns kölcsönhatási mechanizmus. Nagyobb energiáknál a Compton
szóródás dominál.

1 John
Gribbin: 13,8. A Világegyetem valódi kora és a mindenség elmélete nyomában.
Icon Books, London, 2015. Magyarul: Akkord Kiadó, 2016. Talentum Könyvek, 267
old.